A HIV (Human Immunodeficiency Virus) az emberi immmunrendszert megtámadó, immunhiányt előidéző kórokozó, amely egyes emberi sejteket ráadásul közvetlenül is meg tud támadni (idegsejteket, a csontvelő, a bőr és bél bizonyos sejtjeit).
A retrovírusok egyike, melyek jellemzője, hogy saját teljes örökítő információjukat (genomjukat) képesek bejuttatni a sejt genomjába. Azaz: behatolnak a sejtbe, beillesztik saját génjeit annak DNS-ébe, arra használva azt, hogy újabb vírusokat termeljen, amelyek megfertőzik a többi sejtet is.
A HIV jellemzően a fehérvérsejtek egyik típusához, a CD4+ T limfocitákhoz kötődik, melyek megvédik a szervezetet a vírusos fertőzésektől, segítik bakteriális és gombás fertőzések elleni védelmét, antitesteket termelnek, emellett védelmet nyújtanak a rák ellen és koordinálják az immunrendszerben működő egyéb sejtek munkáját. Ezeket pusztítja a HIV, minek következtében a szervezet védtelenné válik.
Az vírust az 1980-as évek elején, az USA-ban fedezték fel. Ennek előzményeként Los Angelesben és San Franciscóban fiatal homoszexuális férfiaknál észleltek olyan immunrendszer-problémákat, amelyek miatt az érintettek egyes, általában veszélytelen fertőzéseknek sem tudtak ellenállni. A jelenség retrovírusos eredetét egyidejűleg fedezte fel Luc Montagnier francia virológus és Robert Gallo amerikai orvos-kutató.
A jelenleg leginkább elfogadott elmélet szerint a vírus az afrikai zöldmajomról kerülhetett át az emberre, melyben mutáció is közrejátszhatott, és a migrációval terjedhetett tovább más kontinensekre is. Magyarországon 1985-ben diagnosztizálták az első HIV-fertőzést.
A vírusnak két fő típusa létezik, a HIV1 és a HIV2. A HIV2-t gyakorlatilag lehetetlen a születendő gyermeknek átadni, és sokkal kevésbé agresszív. Ugyanakkor a HIV is állandóan változik, mind többféle altípusa ismert.
A HIV-fertőzés után 2-6 héttel influenzaszerű tünetek (láz, megduzzadt nyirokmirigyek, torokgyulladás, izomfájdalom, hasmenés, fáradékonyság), kiütések jelentkezhetnek, de olykor semmi sem jelzi a fertőzést – noha a HIV-pozitív személy ilyenkor a legfertőzőbb. Ezt követően jellemzően 2-8 év tünetmentes állapot következik, majd krónikus tünetek (gombafertőzés, herpesz övsömör, hasmenés, láz, levertség) stb. lépnek fel. Végül súlyos immunhiányos állapot alakult ki: az AIDS.
A fertőzés továbbadása a fertőzött egyén testnedveivel, váladékaival (ondó, vér, hüvelyváladék, anyatej), szöveteivel történhet. A vírus mindenekelőtt védekezés nélküli, nem biztonságos szex és intravénás kábítószer-fogyasztás, nem megfelelően sterilizált eszközök révén terjed.
Korábban kockázatot jelentett a fertőzött vérrel vagy vérkészítménnyel történt kezelés is, ám ma már ezeket általában gondosan szűrik (hazánkban 1986 óta működik ez a gyakorlat). A vírust a fertőzött anya is átadhatja gyermekének méhen belül, illetve a szülés és a szoptatás során, ám megfelelő kezelés esetén ma már a fertőzött anyák is szülhetnek teljesen egészséges gyermeket.
Ugyanakkor a HIV – a tévhiedelmekkel szemben – nem terjed mindennapos érintkezés, élelmiszerek, ivóvíz vagy fürdővíz közvetítésével, nem terjed cseppfertőzéssel, rovarcsípés révén, valamint csókolózással sem.